Justice and Equality Movement (JEM)
Helyszín: Szudán nyugati része (Darfúr), átmeneti portyák az ország belső részei felé (Khartoum, Kordofan) és Csád keleti határvidéke felé is előfordulnak.
Idő: 2001-ben hozták létre, fegyveres ellenállás 2003 óta.
Szerveződés: elsősorban a régió Zaghawa törzsének tagjaiból áll (fekete afrikaiak), aktív harcosainak száma 3000 körül lehet. A JEM fősodorból számos kisebb csoport szakadt ki, úgymint a JEM/Azraq, a JEM/Collective Leadership, a JEM/Field Revolutionary Command és a JEM/Wing for Peace, ezen nagy része szintén fegyveres ellenálló mozgalom maradt.
Vezető: Khalid Ibrahim.
Törésvonalak: a kormányzattal szemben etnikai (fekete afrikaiak vs arabok), a többi lázadó csoporttal szemben egyaránt etnikai (Zaghawák) és ideológiai (turabizmus/iszlamizmus).
Célok: egyrészt belpolitikai változás, Beshir elnök megbuktatása és Hassan al-Turabi támogatása a regionális hatalmi harcban. Másrészt a darfúri fekete afrikai lakosság védelme az arab milíciákkal szemben. Eszközként az Idris Déby-féle csádi rezsim közvetlen támogatása is a taktikai célok között van.
Támogatók: Hassan al-Turabi és a nevével fémjelzett National Popular Congress Party (pénz), Csád. Korábban 2006-ig Eritrea is. Szövetségesei az SLM/A egyes frakciói.
Ellenfelek: Szudán, SLM/Minni Minawi milíciák, csádi lázadó csoportok (UFR).
Taktika: fegyveresei az akciók során párszáz fős, terepjárókban (Toyota pickup) közlekedő oszlopokat alkotnak, konvencionális harcot folytatva a szudáni hadsereg és rivális milíciák ellen. Városokat hosszabb időre is bevesznek és megtartanak, általában együttműködnek a helyi ENSZ-misszióval (UNAMID) és a lakossággal is. A kormányzati légicsapások és ellenakciók esetén általában harc nélkül átadják az elfoglalt településeket. Csádot támogatva többször összecsaptak a n'djamenai kormányzatot fenyegető lázadó oszlopokkal is. A JEM 2008-ben még a főváros elfoglalására indított, koordinált offenzívával is megpróbálkozott, nagyrészt sikertelenül.
