A nigériai Rivers állam új stratégia kidolgozására készül az emberrablások elleni fellépés megerősítésére. Ezt az utóbbi napok erőszakhulláma tette elkerülhetetlenné (lásd pl tegnapi bejegyzés). Közben szabadult a tegnap elrabolt exminiszter-feleség, valamint az a január 29-én elrabolt kisfiú, akinek rá vigyázó 11 éves nővérét akkor lelőtték. A gyerekek bűne az volt, hogy édesapjuk olajmunkás. Továbbra is fogságban van két brit munkás, közülük az egyik nagyon beteg, az őt fogva tartó MEND szervezet azonban elengedéséért a kormány által fogolyként tartott exvezetője külföldi gyógykezelését kéri cserébe. Az országgal kapcsolatos hír, hogy a vámosok egy jelentős illegális fegyverszállítmányt kapcsoltak le a fővárosban, Lagosban.
Egy érdekes, három nappal ezelőtti ügyhöz térnék vissza, amiről valami miatt csak ma jutott el hozzám hír. A szomália északi részén lévő Puntland állam fővárosában két fegyveres lelőtte az egyik kalózcsoport vezetőjét, valamint egy társát. A gyilkosokat a rendőrök pillanatokkal később lekapcsolták, és kiderült, hogy ők is kalózok. A két csapat egy zsákmányon veszett össze. Egyre több az összetűzés a csoportok között, ahogy a zsákmányok értéke növekszik, egy parancsnok lelövése azonban új precedenst teremtett. Közben az országból újabb hírek érkeztek, hogy Kalaber környékén valóban etióp katonák vannak, akik civil teherautókat foglalnak le. Ez elég meglepő hír, mivel az etióp hadsereg csak napokkal ezelőtt hagyta el az országot, nagy fogadkozások között.
Ruanda és Kongó-Kinshasha a hutu és tuszi lázadó csoportok elleni közös offenzívájuk eredményeiről tárgyalnak Kigaliban. Valószínűleg fontos téma lesz majd Laurent Nkunda lázadóvezető sorsa, akit Ruanda változatlanul nem adott ki, és egyre többen gondolják azt, hogy a tábornok nincs is náluk. Ez az incidens egyben a két ország közötti együttműködést is megmérgezheti.
5000 ember menekült el a Közép-Afrikai-Köztársaságból, ahol meg nem nevezett csoportok között ismét erőszakos összecsapások törtek ki. A menekültek a csádi Daha faluban leltek menedékre, csatlakozva az immár ott lévő kb ugyanennyi társukhoz, és tovább terhelve az egyébként is nehéz humanitárius helyzetet.
Jó a viszony a darfúri ENSZ-misszió (UNAMID) és a JEM lázadó csoport között, miután ez utóbbi harc nélkül kivonult Muhajaria városából. Előbbi a civilek megmentéséért dicsérte az utóbbit, míg a JEM vezetői azt mondták, csak azért ürítették ki a várost, mert tudták hogy az ENSZ megvédi a civileket. A két csoportnak persze közös ellensége van: ő Bashir szudáni elnök.
