Miközben Mogadishuban folytatódnak a harcok a kormánycsapatok és a lázadók között (három ember meghalt, legalább 30 megsebesült a tűzharcban a Hodan körzetben), és a szufi milíciák által irányított központi régiókban is volt két áldozata az iszlamisták és a mérsékeltek közti harcnak, Szomáliát most mégis leginkább Hiiraan régió sorsa foglalkoztatja. Mint tegnap beszámoltunk róla, a régiót kormányzó Ma'ow sejk nem teljesen tiszta okból visszavonta támogatását a kormányzattól. A kormányzat persze nem hagyja könnyen veszni a stratégiai fontosságú nyugati régiót: a védelmi miniszter, aki szerencsés módon a tartomány szülöttje, máris arról beszélt, Ma'ow csak a maga nevében tud nyilatkozni, a térség lakói igenis a kormány mögött állnak. És ezúttal úgy tűnik, a miniszternek igaza lehet, a régió törzsi vezetői ugyanis egyértelműen a kormány támogatása mellett tették le a garast. Ezzel azonban még bizonyosan nincs vége a sztorinak. Bajban van az északnyugati szakadár kváziállam, Szomáliföld kormányzata is. Az "állam" 2008 közepe óta van alkotmányos válságban, amikor is a parlament választások kiírása helyett egy évvel meghosszabbította Riyale elnök (és a saját) mandátumát - ez bizonyos körülmények között még legális, azonban az, hogy idén áprilisban még hat hónapnyi újrázás jött, már semmilyen keretek között nem fér bele a jogrendbe. Az ellenzék tüntetései azóta folyamatosak, és az elmúlt napokban a tüntetők körülvették a parlament épületét is. A krízis csúcspontján az egyik miniszternek úgy kellett kimenekülnie a tömegből, mire fel a katonák a levegőbe lőttek - a tömeg feloszlatása azonban aligha jelenti a konfliktus végét, Riyale ténykedése pedig az egész "állam" legitimitását fenyegeti.
A múlt heti feloszlatott illegális tüntetésen részt vevő 2000 katona elbocsájtását tervezi a dél-afrikai hadsereg. A katonák akkor a fizetések miatt tüntettek: ha elküldik őket, az biztosan nem fogja csökkenteni a feszültségeket. Egészen más feszültségeket hozott a napvilágra egy kanadai bíróság döntése, ami menedékjogot adott egy Brandon Carl Huntley nevű dél-afrikai állampolgárnak: Huntley ugyanis a fehérek elleni rasszizmust jelölte meg kérése okaként. A témáról oldalakat lehetne írni, én pedig nem vagyok elég jól informált ahhoz, hogy eldöntsem, csupán provokációról van szó, vagy valós problémáról. Erős a gyanúm, hogy az utóbbi verzió az igaz, Dél-Afrikának pedig meg kell küzdenie az apartheid fordított diszkriminációba való átcsapásával.
